Húsz lóerőig jogsi nélkül

Tavaly fontos változás történt a hajós jogszabályokban: immár 20 lóerős motorral felszerelt csónakot is vezethetünk hajólevél és kishajó vezetői engedély nélkül. Persze csak szabályosan.

A hatályos Víziközlekedésről szóló törvény szerint csónaknak számít a legfeljebb 7 méter hosszú, hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem minősülő úszólétesítmény. Ez a gyakorlatban lehet például "emberi erővel hajtott, felépítménnyel nem rendelkező vízijármű", mint például egy hagyományos, evezős horgászcsónak, de lehet "szélerővel vagy motorral hajtott vízijármű" is, tehát egy kisebb vitorlás csónak vagy motorcsónak. Vitorlás esetén a névleges vitorlafelület a 10 m2-t nem érheti el, ez nem változott, motorosoknál viszont a motor maximális teljesítményét felemelték 14,7 kW-ra, tehát 20 lóerőre.

Kinek és miért előnyös változás? Elsősorban a motorcsónakosoknak, az adminisztratív teendők és költségek csökkenése miatt. 

Könnyebben vásárolhatunk és üzemeltethetünk csónakot, immár dupla teljesítménnyel. Nem szükséges lajstromozni és időszakosan vizsgáztatni sem, így a limit alatti csónakok, csónakmotorok külföldről való behozatala is egyszerűbbé válik. Mivel nincs lajstromkötelezettség, nem kell a CE tanúsítványt vagy korábbi hajólevelet, származást igazoló iratokat bemutatnunk a hatóságnak. Ha a hajótest műszakilag lehetővé teszi, nagyobbra cserélhetjük a meglévő motort is. 

Természetesen ezután is csak ott hajózhatunk, ahol eddig is szabályos volt.

Hogyan vásároljunk használt csónakot és motort? Mivel 20 lóerőig nincs hatósági kontroll és hajólevél kötelezettség, gyakorlatilag bármilyen, jogtiszta származású csónak és motor megvásárolható egy egyszerű adásvételivel. Mindenképp ellenőrizzük az eladó okmányait, és kérjünk el minden rendelkezésre álló korábbi iratot. A szerződést a kishajós okiratokhoz hasonlóan két tanúval, külföldön kétnyelvűen kössük meg. Ha a hajó vagy a motor korábban lajstromban volt, töröltessük onnan, és őrizzük meg a törlő igazolást, akkor is, ha mi nem szeretnénk lajstromoztatni itthon. Amellett, hogy tulajdonosváltás lejelentése minden lajstromban kötelező, a törlés igazolja a származást, és egy későbbi eladásnál is jól jöhet. Ha a korábbi szabályozás miatt van lajstromban a hajónk, többféleképpen dönthetünk. 

Amíg érvényes a hajólevél, addig kishajóként úgy használhatjuk, mint eddig, és a soron következő szemléig dönthetünk róla, hogy újra levizsgáztatjuk, vagy kivonatjuk a lajstromból és csónakként használjuk tovább. 

Ha lejárt a hajólevél, akkor csak vizsga, vagy kivonás után hajózhatunk. Átgondolandó, hogy a későbbiekben tervezünk-e nagyobb motort vásárolni, vagy hosszú távon is elegendő lesz a megemelt maximális teljesítmény. 

Egy húsz lóerős motorcsónak már komoly teljesítményre és sebességre lehet képes a vízen, így mindenképp felmerülnek hajózásbiztonsági kockázatok. A vízi jártasság, és a közlekedési szabályok betartása mindenkinek a saját felelőssége, különösen az olyan vízterületeken, ahol nyáron, a part mellett evezősök, matracosok, fürdőzők is tartózkodnak vízben. Érdekes lenne látni egy kimutatást, hogy vízirendészeti oldalról jelentkezik-e majd a változás miatt több feladat. Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy a megduplázott limitbe bármilyen korú és műszaki állapotú csónakmotor belefér, ami működőképes. 

Előkerülhetnek a garázsok és csónakházak mélyéről az évtizedek óta porosodó, kivénhedt, papírok nélküli, eddig nem használható darabok is. 

Az üzembiztosságot a törvény általánosságban előírja, a régebbi robbanómotorok vízminőségre gyakorolt hatása azonban nehezen ellenőrizhető és szabályozható. Ez persze eddig is probléma volt, de a limit emelésével várhatóan nő majd a környezeti terhelés is. Szerencsés lenne egy olyan, átfogó és átgondolt szabályozás kialakítása, amely megfelelő támogatások mellett fokozatosan elősegíti a régi robbanómotorok forgalomból való kivonását és a korszerűbb, környezetbarát technológiák terjedését.